Mindig velem, Uram, mindig velem,
Még ha nem láthat is gyarló szemem.
Azért ez énekem: velem van Istenem,
Velem van Istenem, mindig velem!
Megmondtad-é, Uram híveidnek,
Hogy Szentlelked fog majd lakni bennem?
Templomoddá engem tégy hát, és légy velem,
Tégy hát, és légy velem, mindig velem!
Veled megfeszített, új életben
Élek most, nem, nem én, Te élsz bennem.
Hit által élek már, mert Jézus velem jár,
Mert Jézus velem jár, énvelem jár.
Kétségem, félelmem s bánatimban,
Tudom, bizton vagyok karjaidban.
Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem,
Az Úr mindig velem, mindig velem.
Járjak bár a halál sötét völgyén
Velem vagy ott is hát, mit féljek én.
Vessződ meg véd engem, velem vagy Istenem,
Velem vagy Istenem, mindig velem!
Majd ha otthon leszek megláthatom
Bűn, bú, halál hol már nem árthatnak
Ezt zengem szüntelen: Velem az Úr velem,
Velem az Úr velem, mindig velem.