Kedves Testvérek!

Engedjétek meg, hogy ma, tekintettel a körülményekre és az érvényben lévő gyülekezési tilalomra ilyen elektronikus úton szólítsalak meg Titeket!

Valljuk be őszintén, hogy hányszor néztük ma meg a honlapokon, hogy mi újság koronavírus ügyben, van-e újabb fertőzött?! Hányszor hallgattuk/néztük meg a híreket, hogy mondanak-e valami újat ez ügyben? Mennyit beszéltünk ma ilyen témákról, mely valamilyen módon ehhez kapcsolódott? Ehhez mértem mennyi időt töltöttünk Istennel?

Nem akarok lelkiismeretfurdalást kelteni, de szeretnék magunk elé tükröt tartani. Mert közben szépen csendben böjt van. Hányszor lapoztuk fel a Szentírást? Ma lett volna a presbiteri gyűlés, vagy a bibliaóra/kóruspróba gyülekezetünkben. Mit csináltunk helyette? Az információszerzés fontos dolog, de legyen időnk Istenre is nézni. A babonás hit és az aggodalmaskodás nem ment meg semmitől sem, de mi keresztyének egy élő, ma is munkálkodó Istenben hiszünk. Talán ilyen körülmények között különösen is szükségünk van arra, hogy felé nézzünk, hozzá kiáltsunk és VELE LEGYÜNK.

Olvassuk el az alábbi talán ismerős idézetet:

Lukács evangéliuma 15. fejezet

Az elveszett juh

1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. 2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. 3 Ő ezt a példázatot mondta nekik: 4 Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.

Az elveszett drahma

8 Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? 9 Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. 10 Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.

A tékozló fiú

11 Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. 17 Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23 Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. 25 Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. 27 A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Az elveszett juh, az elveszett drahma és az elveszett fiú. Három elveszett dolog, ami megtalálásakor öröm van. Ez a három példázat tulajdonképpen ugyanarról beszél. Jézust többször vádolták azzal, hogy túl közel megy (mindenféle értelemben) a bűnösökhöz. Ma sincs másképpen. Jézus ma is teljesen közel megy a bűnösökhöz. Annyira, hogy odaáll a helyére a bűnösnek (a keresztre). Az önigazult “rendes”, “jó”, “tisztességes” emberekkel nem tud mit kezdeni. Az ilyeneknek a mennyben sem örülnek, sokkal inkább a bűnösök megtérésének.

Figyeljük meg, hogy a megtalált bárányt nem dorgálja meg Isten. Te is szoktál úgy gondolni Istenre, mint aki mérgében, dühében csapásokkal sújt? Téves gondolat. Az igazi Atya az, aki utánad jön, vállára vesz és visszavisz a nyájadhoz. A nyájadhoz nem csak papíron, fizikailag lehet tartozni, hanem lelkileg is. Most e két hétben ezt kellene megerősítenünk. Hiszen már tudjuk mit tesz/tett értünk Isten.

Ezek a példázatok böjtben új színt kapnak. Hiszen, ha a böjt az Istennel való kapcsolat megerősítéséről szól, akkor e példázatok pedig arról, hogy Isten hogyan örül(ne) Neked, ha végre hazatérsz(nél). Igen, biztos Te is szemtelen voltál az Atyáddal, úgy viselkedtél, mintha Isten halott lenne (a fiatalabbik fiú, amikor az örökségét kikéri pontosan így tesz), elherdáltál már sok értékes évet, energiát, lehetőséget és lehet, hogy még pénzt is, lehet, hogy voltál (vagy éppen most vagy) a disznók vályújánál. Lehet, hogy moslékkal táplálod lelked, mert nincs más – gondolod. De vajon magadba száltál-e már? Meghoztad-e már a döntést, hogy hazamész? Megtetted már az első lépést?

Nézd, bíztasson az, hogy tudod, a példázatban az Atya a kapuban várta a fiát (valószínűleg minden nap), és amikor megjelent, elé futott. A Te mennyei Atyád várja, hogy újra fia legyél!

E három példázat Isten felháborító szeretetének a bizonyítékai. Miért felháborító? Ott van az idősebbik fiú a történetben. Ő miatta. Mert lehet, hogy Te éppen azt gondolod, hogy nem érdemlik a bűnösök a mindenféle elégtétel és jóvátétel nélküli kegyelmet. De a kegyelem már csak ilyen. Végül is a jóvátétel és elégtétel meg volt. 2000 éve a kereszten a Golgota nevű hegyen. Ott fizetett ki Jézus mindent, ami csak kivetnivaló bennem és Benned.

Fogadjuk el ezt az elégtételt hittel és térjünk haza (újra) mennyei Atyánkhoz!

Imádkozzunk!

Urunk, mennyei Atyánk!

Köszönjük, hogy figyelmünket, tekintetünket elfordítod a jelenlegi zavarodott állapotokról, valami biztos pont felé. Semmi se volt, és semmi sem lesz olyan biztos az életünkben, mint az, hogy szeretsz minket. Tudjuk, mi megfeledkezünk erről, de nem csak erről, még rólad is. Kérünk segíts észben tartani azt, hogy Hozzád tartozunk, hogy bármi is jön és ér bennünket, azt Te mind jóvá hagytad. Segíts, hogyha az események nem az elképzeléseink alapján alakulnak, akkor is tudjunk Benned bízni, hiszen kihez mennénk?

Urunk kérünk szeretteinkért, gyülekezetünkért, a betegekért, de nem csak a koronavírus fertőzöttjeiért, hanem minden betegért, hadd érezzék és tapasztalják meg jelenlétedet, közelségedet a nehéz helyzetükben. Óvj meg bennünket a vírus terjedésétől, a kezedbe helyezzük magunkat. Adj bölcs döntéseket vezetőinknek, megfontoltságot az egész népnek! Legyen meg a Te akaratod!

Jézus nevében kérünk! Ámen!

Sasák Attila, lelkipásztor