Az érsekújvári reformátusság gazdag és különleges múltra tekint vissza. A reformáció már a 16. század végén és 17. század elején nagyon komolyan megvetette lábát a városban (főtéri templom, az akkori lakosság mellett 3000 fős gyülekezet, a Dunántúli Egyházkerület első két püspöke…), mégis a 18. és 19. században nem találjuk nyomát a gyülekezetnek, vagy csak elvétve.

A 20. századi városiasodás élesztette ujjá a gyülekezetet, mely először az Andódi utcában találkozgatott, ahol egy (mini) templom állt rendelkezésére (ma azt mondanánk: gyülekezeti ház toronnyal), majd az akkor még leányegyház (Ógyallához tartozó) megálmondta (immár harmadik) templomát. Az adakozásnak köszönhetően néhány év alatt Nagy Sándor esperes vezetésével és Szegheő Zsigmond épitész szaktudásával 1942-re megépült a parókiával egybeépitett templom a Pribina utcában.

A gyülekezet öröme azonban csak három évig tarthatott, mert a második világháború szörnyűségei közepette lebombáztatott a református templom is. Nem is egyszer, hanem egyenesen háromszor egymás után.

15 év kellett ahhoz, hogy ebből az állapotból lábra állva a gyülekezet újjáépitse a templomát, mely 1957-től újra Isten dicsőségét hirdeti.

SOLI DEO GLORIA!

S.A.

---

2017. november 26. 15:00 – Hálaadó istentisztelet